László Fülöp Elek
(1869-1937) magyar portréfestő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Lombosi László Fülöp Elek [születési nevén: Laub Fülöp; angliai honosítása után Philip Alexius de László] (Pest, 1869. április 30.[1] – London, 1937. november 22.) Corvin-díszjelvénnyel kitüntetett magyar festőművész, a Brit Királyi Viktória-rend IV. osztályának tiszteletbeli tagja,[2] a brit Királyi Művészeti Társaság elnöke (1930).[3] Vezetéknevét 1891-ben változtatta Lászlóra.
László Fülöp Elek | |
Született | 1869. április 30. Pest |
Meghalt | 1937. november 22. (68 évesen) Hampstead |
Nemzetisége | magyar |
Iskolái | Julian Akadémia |
László Fülöp Elek aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz László Fülöp Elek témájú médiaállományokat. |
A nemzetközi születési-, illetőleg pénzarisztokrácia utolsó „udvari festője”. Elsősorban királyokról, királynőkről, főnemesekről és kiemelkedő közéleti személyiségekről készített portréiról ismert, de a magyar vidéki életről, utazásai helyszínéről is festett zsáner– illetve tájképeket.
Mint korának egyik legnagyobb portréfestője, élete alkonyán, több mint 4000 képpel a háta mögött, így összegezhette a festőművészetben elfoglalt pozícióját:: „a nagyvilág művésze vagyok”.[4] Ő maga is fölismerte: „…történelmet festek, nemcsak egyéneket”.[5] László Fülöp volt az utolsó az európai festészetben, aki a legkülönbözőbb országokban készült képeivel korának történelmét örökítette meg.[5] Festői életműve ebből a nézőszögből is több mint puszta arcképfestészet. Művészete a klasszikus, késő reneszánszban gyökerező portréfestészet utolsó nagy fejezete.[5]