Manipuláció
From Wikipedia, the free encyclopedia
A manipuláció latin eredetű szó, "jelentése" kezelés, bánásmód. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások attitűdjének, a beállítódásának átformálása, a viselkedés, a cselekvés, az érzelmek és a kogníció megváltoztatása, átszervezése.
Általában manipuláció és a meggyőzés a befolyásolás kategóriájába tartozik. A manipulációnál a befogadó nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad. A meggyőzésnél a befolyásoló szándéka ismert a befogadó előtt. Ezzel szemben a manipuláció leginkább megtévesztés, amelynek során a befogadó számára nem ismert a valódi cél.[1]A társas kommunikációban gyakran találkozunk a manipulációval és lényegében minden társas kommunikatív szituációt jellemez bizonyos fokú manipuláció A kommunikáció szerves, elválaszthatlan részét alkotja.[2]
A manipulációt többféle szempontból, számos kommunikációs modellen keresztül különböző módokon lehet definiálni. Éppen ezért a manipulációt tökéletesen egyértelműen nem lehet definiálni, a különböző modellekben adott definíciók alapján viszont összegyűjthetők azok a jegyek, amelyek a prototipikus manipulációt jellemzik. A prototipikus manipulációra jellemző jegyek:
- manipulatív szándék megléte
- bizonyíthatatlanság.
Az első és legfontosabb manipulációra utaló jegy a közlő részéről a manipulatív szándék megléte. A manipulatív szándék megléte pedig magába foglalja azt, hogy a közlő eltitkol, illetve elrejt valamit a befogadó elől – eltitkolja valamely maxima megsértését, a nyelvi aktus homlokzatfenyegető voltát, a manipulatív szándékát, vagy egy adott feltevéshalmazt. A befogadó oldaláról vizsgálva a manipulációt azt mondhatjuk, hogy a befogadó soha nem tudja bizonyítani, hogy manipuláció áldozata lett, csak következtethet rá. A manipulátor célja az, hogy az általa befolyásolt személy ne legyen tudatában valódi szándékainak, higgye azt, hogy szabadon dönt, miközben a befolyásoló előzetes tervét hajtja végre. A manipuláció során a manipulátor bár látszólag meghagyja a befolyásolt egyén személyes azonosságát és felelősségét, valójában, mivel saját céljainak rendeli alá, megfosztja autonómiájától és kooperációs képességétől.
A nyelvi manipuláció, mint a közvélemény, a társadalmi akarat tömegtájékoztatási eszközök útján megvalósuló szándékos befolyásolása, formálása tömeges méreteket igazán csak a XX. században öltött, és ez tragikus következményekhez is vezetett. Ebben az esetben az emberi magatartás olyanfajta befolyásolásáról van szó, melynek kideríthetetlennek kell maradnia, mert a manipulátor szándéka ezt követeli meg. A manipuláció sikere abban rejlik, hogy az információvevő nem tudja felismerni, ill. nagyon későn ismeri fel (ha egyáltalán felismeri) ezeket a manipulációs technikákat. Mire esetleg ezeket felismeri, akkorra már sikerült kialakítani benne a megfelelő magatartási formákat, ill. olyan cselekvésekre való akaratot, készséget, amelyek ellentétesek ugyan a vevő érdekeivel, viszont nagyon kívánatosak az adók szempontjából. A manipuláció hatékonyságáról Hitlernek például az volt a véleménye, hogy: " A propaganda elsősorban az érzelmekre hasson, s csak kisebb mértékben az értelemre. Nem szükséges, hogy a nép tudatosan gondolkodjék, hiszen az emberek felfogóképessége amúgy is meglehetősen korlátozott, intelligenciájuk csekély, viszont igen gyorsan felejtenek. Ehhez képest a hatásos propaganda csupán néhány pontra szorítkozhatik, s a jelmondatokat addig kell ismételnie, míg a közönség minden tagja megérti, hogy hogyan kell értenie azokat." (Pratkanis és Aronson 1992:188).