MiG–25
Szovjet-Orosz nagysebességű vadászrepülő / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mikojan–Gurjevics MiG–25 (Микоян–Гуревич МиГ–25) két hajtóműves, harmadik generációs, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép, melyet a Szovjetunióban a Mikojan tervezőirodában (OKB–155) fejlesztettek ki, elsősorban az SR–71 Blackbird stratégiai felderítő és a sorozatgyártásra nem került XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgépek elfogására. A szovjet légvédelemben a Szu–15 és a Tu–128 elfogó vadászrepülőgépeket váltotta le. A világ egyik leggyorsabb vadászrepülőgépe, sebességét a sárkányszerkezet felmelegedése és hajtóműveinek nagy sebességnél történő gyors elhasználódása miatt korlátozták 2,83 Machra, de ezt a korlátot néha átlépték. Mivel repülési magassága is rendkívül nagy volt, felderítő, később légvédelem elleni változatát is kifejlesztették. A viszonylag drága és bonyolultan üzemeltethető repülőgépnek a Varsói Szerződés országai közül csak a Bolgár Légierő alkalmazta négy felderítő példányát, de több fejlődő országba, így Líbiába, Irakba, Algériába, Szíriába és Indiába is exportálták. Későbbi gyártású példányai még szolgálatban állnak, az elfogóvadászokat a Szovjetunióban Szu–27 és a MiG–25 továbbfejlesztett változatával, a MiG–31 repülőgéppel váltották le. A repülőgép teljesítménye és szerkezeti kialakítása nagy hatással volt az amerikai konstruktőrökre és katonai döntéshozókra az F–15 Eagle tervezése idején.
MiG–25 | |
MiG–25 | |
NATO-kód | Foxbat |
Funkció | Elfogó vadászrepülőgép |
Gyártó |
|
Gyártási darabszám | 1190 db |
Fő üzemeltetők | Szovjet Légierő Iraki Légierő Líbiai Légierő Algériai Légierő Szír Légierő Indiai Légierő Bolgár Légierő |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1964. március 6. |
Szolgálatba állítás | 1970 |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 19,75 m |
Fesztáv | 14,01 m |
Magasság | 6,10 m |
Szárnyfelület | 61,40 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 20 755 kg |
Üzemanyag | 17 000 kg |
Tömeg üzemanyaggal | 37 000 kg |
Max. felszállótömeg | 41 200 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Tumanszkij R–15B–300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×73,5 kN 2×101 kN utánégetővel |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 2,83 Mach (3000 km/h) nagy magasságban rövid időre, függesztmények nélkül 3,2 Mach, de ezt hajtóműcsere követi |
Hatósugár | 1730 km |
Legnagyobb repülési magasság | 20 700 m |
Emelkedőképesség | 240 m/s |
Szárny felületi terhelése | 598 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,41 |
Maximális túlterhelés | +4,5 g |
Avionika | |
Rádiólokátor | MiG–25P: RP–25 Szmercs MiG–25PD: RP–25M Szapfir |
Katapultülés | KM–1, K–36 |
Háromnézeti rajz | |
A MiG–25 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz MiG–25 témájú médiaállományokat. |
Az öbölháborúban az iraki légierő egyetlen légi győzelmét egy MiG–25 érte el, mely a háború első éjszakáján lőtt le egy amerikai F/A–18 Hornet vadászbombázót, valószínűleg R–40 rakétával.[1] Egy másik iraki gép 2002 decemberében lelőtt egy amerikai RQ–1 Predator pilóta nélküli repülőgépet.