Második lyoni zsinat
From Wikipedia, the free encyclopedia
A második lyoni zsinat volt a római katolikus egyház 14. egyetemes tanácskozása, amit 1272. március 31-én hívott össze X. Gergely pápa, a zsinatra végül 1274-ben került sor a franciaországi Lyon városában. A zsinat összehívásának egyik legfőbb oka volt, hogy VIII. Mihály bizánci császár ígéretet tett arra, hogy nyugati katonai segítség fejében egyesíti az 1054 óta kettészakadt keresztény egyházat, és elismeri a pápa fennhatóságát. A zsinatra több mint 500 püspök, 60 apát és több mint ezer küldött volt hivatalos, utóbbiak között voltak a korabeli egyetemek képviselői is. Az összegyűltek végül olyan sokan voltak, hogy nem fértek el Lyon városában, és a hivatalos meghívó nélkül érkezőket "Isten és a pápa áldásával" távozásra szólították fel. A tanácskozás főbb résztvevői között volt még I. Jakab aragóniai király, VIII. Mihály császár nagykövete, az ortodox egyház képviselői, valamint a tatárok kánjának küldöttei. Aquinói Szent Tamás szintén hivatalos volt a tanácskozásra, de útközben Frosinone városában meghalt. Szent Bonaventura részt vett az első négy ülésen, de július 15-én Lyon városában meghalt.
II. lyoni zsinat | |
Dátum | 1272. március 31. – 1274 |
Elismerte | katolicizmus |
Előző zsinat | I. lyoni zsinat |
Következő zsinat | Vienne-i zsinat |
Összehívó | X. Gergely pápa |
Elnöklő | X. Gergely pápa |
Résztvevők | 560 püspök és apát |
Viták témája | A szentföld meghódítása, a Nagy egyházszakadás, filioque-vita, pápaválasztás |
Dokumentumok és nyilatkozatok | A domonkosok és a ferencesek elismerése, a nagy egyházszakadás felszámolása, a keresztes hadjárat érdekében kivetett adó, egyházi reformok |
Időrendi lista |
Aragónia királysága mellett, amit a király személyesen képviselt, jelen voltak a német-római császár, valamint Anglia, Franciaország, Skócia, Spanyolország és Szicília királyainak képviselői is.[1] Norvégiából, Svédországból, Magyarországról, Csehországból, a lengyel hercegségből és Dáciából is érkeztek küldöttek. A lyoni volt az első az egyházi zsinatok közül, amelyen az egyes nemzetek képviseltethették magukat az egyházi tanácskozáson.
A zsinat két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint a nagy egyházszakadás felszámolása volt. Az első tanácskozásra 1274. május 7-én került sor, ezt követte további öt május 18-án, június 4-én, július 6-án, valamint július 16-17-én. A zsinat végére 31 határozatot fogadtak el. A második tanácskozáson elfogadták a Zelus fidei határozatot, amely nem volt kötelező érvényű, de összefoglalta a szentföldi hadjárat veszedelmeire, a tervezett hadjárat finanszírozására, a kalózok kiátkozására, a keresztények közötti békére, az egyházszakadást előidéző görögökre, a keresztes hadjáratokon résztvevőre vonatkozó bűnbocsánati, valamint a zsinat ügyrendjére vonatkozó határozatokat. A jelenlévő görög küldöttek, a kereszténység egységének megőrzése érdekében, hozzájárultak a nikaia–konstantinápolyi hitvallás megváltoztatásához (a "filioque-vita"), és a résztvevők kikiáltották a keresztény egyház egységét. Ezt az utóbbi határozatot azonban VIII. Mihály utóda, II. Andronikosz bizánci császár később semmisnek nyilvánította.[2] A zsinat emellett I. Rudolfot ismerte el a Német-római Birodalom császárjának, véget vetve az 1254-1273 között tartó nagy interregnumnak.
A zsinat helyszínének kiválasztását nagyban befolyásolta, hogy az elnöklő X. Gergely pápa korábban lyoni pap volt, segítője, Péter ostiai püspök-bíboros, korábban Lyon érseke volt.