Neil Peart
kanadai-amerikai zenész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Neil Ellwood Peart (Hamilton, Ontario, 1952. szeptember 12. – Santa Monica, Kalifornia, USA, 2020. január 7.) kanadai zenész, a Rush progresszívrock-együttes dobosaként és szövegírójaként vált ismertté. A modern rockdobolásra tett hatása megkérdőjelezhetetlen, zenei körökben a "Professzor"-nak hívják.
Neil Peart | |
Neil Peart 2010-ben | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Neil Ellwood Peart |
Született | 1952. szeptember 12.[1][2] Hamilton, Kanada |
Elhunyt | 2020. január 7. (67 évesen)[3][4] Santa Monica, Kalifornia |
Házastársa | Carrie Nuttall (2000. szeptember 9. – 2020. január 7., a személy halála) |
Iskolái | Beamsville District Secondary School |
Pályafutás | |
Műfajok | Progresszív rock, hard rock, heavy metal, jazz, szving, big band |
Aktív évek | 1968–2020 |
Együttes | Rush |
Kapcsolódó előadó(k) | Buddy Rich Big Band |
Hangszer | dob, ütőhangszerek |
Díjak | Kanada Rend tisztje (Geddy Lee, Alex Lifeson, 1996) |
Tevékenység | zenész, dalszerző, producer |
Kiadók | Mercury, Anthem, Atlantic |
IPI-névazonosító | 00080635383 |
Neil Peart aláírása | |
Neil Peart weboldala | |
Együttesének weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neil Peart témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Peart Port Delhousie-ban, Ontarióban, átlagos családban nőtt fel, hétköznapi munkával. Álma az volt, hogy egyszer profi dobos legyen. Útkeresése közben először a legkülönbözőbb helyi kis zenekarokban játszott, majd később otthagyta a középiskolát, hogy zenei karrierjére koncentráljon, és hivatásos dobos legyen. A tengerentúlon, Angliában próbált szerencsét, de egy szerencsétlen munkája miatt elbátortalanodott, és hazautazott Torontóba, hogy csatlakozzon az épp dobost kereső Rushhoz, 1974 nyarán.
Karrierje kezdetén Peart játéka a hard rockban gyökeredzett, nagy hatással voltak rá a brit rock olyan dobosai mint Keith Moon (The Who), vagy John Bonham (Led Zeppelin).[5] Később Peart stílusa változott, ahogy beleépítette a jazz, szving, és a big band stílusok jellemzőit is. Ebben az időben a kedvenc dobosai és példaképei közé tartozott Gene Krupa és Buddy Rich. A jazzdobolást annyira komolyan vette, hogy később a legendás Freddie Gruber (a Moeller-technika kifejlesztője) magántanítványa lett,[6] és még a dobverő hagyományos tartására (bal kéz fordítva, jobbkezeseknél) is átállt, ami nem jellemző a rockdobolásra. Ebben az időben, hagyományos fogással és Moeller-technikával vette fel a Test for Echo című 1996-os Rush-albumot, de később visszatért a keményebb játékhoz.
Peart sok díjat kapott előadásaiért, ez betudható technikai jártasságának és kitartásának.[7]
Neil Peart sikeres zenei karrierje mellett író, és szövegíró. Főleg útikönyvei ismertek, amiket motorkerékpáros túrái során átélt élményei ihlettek, ezek a The Masked Rider: Cycling in West Africa, Ghost Rider, Traveling Music: The Soundtrack of My Life and Times, Roadshow: Landscape With Drums és a A Concert Tour By Motorcycle.