Németország blokádja
From Wikipedia, the free encyclopedia
Németország blokádja avagy Európa blokádja 1914 és 1919 között állt fenn. Ez egy meghosszabbított tengeri blokád volt az antanthatalmak részéről az első világháború alatt,[1] amivel a központi hatalmak tengeri kereskedelmét akadályozták. A blokádot az antant-győzelem egyik kulcsfontosságú elemének tekintik. A német egészségügyminisztérium 1918 decemberi közlése szerint mintegy 763 000 német civil hunyt el a blokád okozta éhínség és megbetegedések következtében.[2][3] Egy 1928-as akadémiai tanulmány a halottak számát 424 000 főre teszi.[4] További 100 000 ember veszthette életét már a fegyverszünet beállta után is fenntartott blokád miatt az 1919-es évben.[5]
Mind Németország, mind az Egyesült Királyság erősen függött az importtól, ezzel látta el ugyanis a polgári lakosságot és a hadiipart. Az európai hadviselő felek az élelmiszert főként Észak- és Dél-Amerikából szerezték be és az Atlanti-óceánon át szállították hajóval, ezért Nagy-Britannia és Németország is blokád alá kívánta vonni a másikat. Ehhez a britek rendelkezésére a Királyi Haditengerészet állt, melynek hajói szabadon közlekedhettek a Brit Birodalom támaszpontjai között, míg a német Császári Haditengerészet felszíni flottájának tevékenysége többnyire a Német-öböl vizeire korlátozódott, a távolabbi vizeken pedig segédcirkálókat és a korlátlan tengeralattjáró-háborút alkalmazta.