Paleoindiánok
From Wikipedia, the free encyclopedia
A régészek az amerikai kontinens legkorábbi népeit nevezik tágabb értelemben paleoindiánoknak, azaz „ősi indiánoknak”, akik a legutóbbi jégkorszak vége felé, a késő pleisztocénban érték el a kontinenst.[1]
Joseph H. Greenberg (Stanford Egyetem) és két munkatársa 1986-ban közreadott felfedezései szerint az amerikai őslakosok elődei legalább három hullámban vándoroltak be az Alaszkát és Szibériát valaha összekötő földhídon, Beringián át. Szűkebb értelemben csak a Clovis-kultúra népére, az utolsó paleoindiánokra használják a paleoindián kifejezést. Eleinte a nagytestű állatokra vadászó népek érkeztek, akik vadászó-gyűjtögető életmódot kezdtek el folytatni a mai Alaszka területén, kb. Kr.e. 45.000-12.000 között. 15 ezer évvel ezelőtt, amikor a felmelegedésnek köszönhetően megolvadtak az Amerika nyugati partvidékén található gleccserek, ezek az emberek és számos állatfaj megindultak délnek.[2] Az emberek gyalog vagy kezdetleges csónakokkal a part mentén haladtak. A pontos dátumok és a vándorlások útvonalai még mindig vita tárgyát képezik,[3] de nagy valószínűséggel két hullámban érkeztek.[4]
Kőeszközök, főként nyílhegyek és pattintott kőeszközök bizonyítják, hogy ebben az időszakban emberek népesítették be a kontinenst. A tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a paleoindiánok közvetlen rokonságban állnak az ázsiai népekkel, különösen a kelet-szibériaiakkal. Számos nyelvi hasonlóság, vércsoportbeli egyezések, és a génekben található azonosságok igazolják ezt a teóriát.[3] Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt elkezdődött a holocén kor, vele együtt a felmelegedés, és ennek köszönhetően az egyes embercsoportok letelepedett életmódot kezdtek el élni.