Rodosz ostroma (1480)
Rodosz 1480-as ostroma / From Wikipedia, the free encyclopedia
Rodosz ostromát 1480. május 23-án kezdte meg az Oszmán Birodalom serege. A várost a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend védte. Az ostrom augusztus 17-én a védők győzelmével fejeződött be.
Rodosz ostroma | |||
Konfliktus | Rodosz ostroma | ||
Helyszín | Rodosz | ||
Eredmény | Johannita győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
Parancsnokok | |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
Térkép | |||
é. sz. 36° 10′ 00″, k. h. 28° 00′ 00″36.166666666667, 28 | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rodosz ostroma témájú médiaállományokat. |
A „Rodosz ostroma” lehetséges további jelentéseiről lásd: Rodosz ostroma (egyértelműsítő lap). |
A rend 1310-ben foglalta el az új központjának kiválasztott Rodoszt, székhelyét az azonos nevű városban rendezte be. A lovagok egyedül a pápának tartoztak felelősséggel, a szigetet szuverén hatalomként irányították.[1] Kicsi, arisztokratikus államukban legfeljebb 500-600 lovag tartózkodott egyszerre, a többiek Európában éltek.[2]
Az Anatólia délnyugati partvonalához húsz kilométernél is közelebb fekvő Rodosz elfoglalása biztos kikötőt jelentett a keresztény hajóknak és jó kiindulópontot a muzulmánok elleni harchoz.[3] A rend a Dodekanészosz-szigetcsoport számos tagját is ellenőrzése alá vonta, és kicsi, de ütőképes flottájával rendszeresen támadta a muzulmán hajókat.[4][1] Az Oszmán Birodalom 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, és nagyszabású terjeszkedésbe kezdett, amelynek útjában állt a sziget és a rend.[5]
II. Mehmed oszmán szultán 1480-ban látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy megtámadja Rodoszt. Flottája május 23-án kötött ki, seregét, amely 10–15 ezer embert számlált, Meszih pasa vezette.[6] A török sereget nagyjából hatszáz lovag várta Rodoszon, akik 1500–2000 apródra, zsoldosra, más fegyveresre, ott rekedt zarándokra, valamint a helyi lakosokra számíthattak. Összességében mintegy 3500-an lehettek Rodosz védői. Parancsnokuk Pierre d’Aubusson nagymester volt.[7]
A pasa tüzérsége megkezdte a városfalak omlasztását. Első számú célpontjuk a johannita hajók kikötőjének bejáratát őrző Szent Miklós-torony volt, amely egy móló végén állt. Tíz nap alatt az óriási bronzágyúk rommá lőtték az erődöt, és a törökök a tenger felől megtámadták. A harcban több száz török halt meg, de nem sikerült eredményt elérniük. Az ostrom folyamán a torony több hasonló rohamot élt túl.[8][9][10]
A pasa ezután a zsidó negyedet őrző öreg falakra koncentrált, és ötheti ágyúzással szinte teljesen elpusztította azokat. A védők a fal mögött mély árkot ástak, emögött pedig egy újabb falat emeltek. Június 28-án hajnalban a török gyalogosok megrohanták a falakat. Áttörtek a várfalon, de a mögötte emelt sánccal már nem boldogultak. A pusztító öldöklésben súlyosan megsebesült a nagymester is. Végül a törökök megfutamodtak, és a várból kitörő védők a sátraikig kergették őket.[11][12]
A támadók és a védők a kor szinte valamennyi harci eszközét és taktikáját bevetették. A törökök ácsoltak ostromtornyot és pontonhidat, közlekedőárkok bonyolult rendszerét dolgozták ki, a várba magát menekültnek kiadó keresztény árulót küldtek. A védők gyújtóhajókkal, szurokkal, kénnel válaszoltak, és egy hajítógépet is építettek.[13][14] A törökök végül hazatértek. Legközelebb 1522-ben támadták meg a szigetet, és akkor sikerült elfoglalniuk.