Szucsou
az egyik leggazdagabb kelet-kínai város Csiangszu tartományban / From Wikipedia, the free encyclopedia
Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, a 21. század elején pedig az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu (Jiangsu) tartományban, Sanghaj (Shanghai) és Hangcsou (Hangzhou) közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó (Tai-tó), magyarul Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.[4]
Ez a szócikk a Csiangszu tartománybeli településről szól. Hasonló címmel lásd még: Szucsou (Anhuj). |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Szucsou (Suzhou, 苏州市) | |
Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan (Yunyan) pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen (Changmen)-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang (Shantang) csatorna | |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Alapítás éve | i. e. 514[2] |
Irányítószám | 215000 |
Körzethívószám | 512 |
Testvérvárosok | Lista
|
Népesség | |
Teljes népesség | 12 748 262 fő (2020)[3] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 5,0 m |
Terület | 8657,32 km² |
Időzóna | UTC+8 |
é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.3, 120.61944444444 | |
Szucsou weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú médiaállományokat. |
A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt.[5][6] A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított,[7] és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghaj (Shanghai)jal szemben.[8] Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.[9]
A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.[10]
A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.[10]
Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.