Tiencsin
város Kínában / From Wikipedia, the free encyclopedia
Tiencsin (Tianjin) kiejtéseⓘ (egyszerűsített kínai: 天津, pinjin: Tiānjīn) a Kínai Népköztársaság (KNK) négy tartományi jogú városának egyike, Hopej (Hebei) tartomány és Peking (Beijing) tartományi jogú város közvetlen szomszédságában. Tiencsin (Tianjin) a Kínai-alföldön terül el, északról a Jensan-hegység (Yanshan-hegység), keletről a Pohaj-tenger (Sárga-tenger) határolja. Észak-Kína legnagyobb part menti városa.
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Tiencsin (Tianjin) (天津市 Tiencsin Si (Tiānjīn Shì)) | |
fent: Hajho (Haihe) parti panoráma, balra fent: óriás kerék ("Tianjin Eye"), alatta a tiencsini (tianjini) vasútállomás, jobbra: Hszikaj (Xikai) Katedrális, lent: modern esti látkép | |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Rang | tartományi jogú város |
Polgármester | 黄兴国 Huang Hszing-kuo (Huang Xingguo) |
A KKP helyi képviselője | 孙春兰 Szun Csun-lan (Sun Chunlan) |
Irányítószám | 300000 - 301900 |
Körzethívószám | 22 |
Rendszámok betűjelei | 津A, B, C, D, F, G, H, J, K 津E (taxi) |
Testvérvárosok | |
Népesség | |
Teljes népesség | 13 866 009 fő (2020)[1] |
Népsűrűség | 1044,4 fő/km² |
Főbb nemzetiségek | Han – 97% Hui – 2% Mandzsu – 0,6% |
Bruttó hazai termék | CNY 1,43 trillió (2013) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 5,0 m |
Terület | 11 920 km² |
Időzóna | UTC+8 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 39° 08′ 48″, k. h. 117° 12′ 20″39.146666666667, 117.20555555556 | |
Tiencsin (Tianjin) weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiencsin (Tianjin) témájú médiaállományokat. |
A városi lakosság tekintetében Sanghaj (Shanghai), Peking (Beijing) és Kanton (Guangzhou) után a negyedik legnagyobb település. A város maga két fő központra oszlik, egyrészt a Hajho-folyó (Haihe-folyó) két partján elterülő központra (beleértve az óvárost is), illetve a Pohaj-tenger (Bohai-tenger) partján felépült modern gazdasági körzetre (Pinhaj Új Terület (Binhai Új Terület)). Tiencsin (Tianjin) a 19. század második felétől fogva fontos kikötőváros és „Peking kapuja“ volt a külföldiekkel folytatott kereskedelem ill. háborús események során. 1860 és 1945 között összesen kilenc nemzet rendelkezett koncessziós területtel a városban, amelyek nagyban meghatározták annak gazdasági, kulturális és építészeti fejlődését.