Távfűtés
több épületet ellátó fűtőrendszer, egy központi hőfejlesztővel (hőközponttal), hőhordozó elosztó hálózattal / From Wikipedia, the free encyclopedia
A távfűtés távvezetékeken történő hőenergia-szolgáltatás, amely többféle energia felhasználására képes. Hatékonyabb, így környezetbarátabb lehet olyan helyen, ahol egy egységben többszáz fűtési igény jelentkezik, mint a lakásonkénti/épületenkénti fűtőegységek használata. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés részaránya a gázmotoros erőművi egységek sokasodásával egyre növekszik. A globális felmelegedés miatt fokozódik a távfűtés energetikai jelentősége. A távfűtés olyan műszaki megoldások megvalósítója és olyan új energiahordozók felvevője lehet, amelyek gazdaságosan csak nagyobb teljesítménytartományban, vagy időszakosan hasznosíthatók. A megújuló energiaforrások sokkal gazdaságosabban használhatóak fel, amennyiben nagy teljesítményű hőtermelő egységeket alkalmaznak. A Föld belső hője elvileg kimeríthetetlen hőenergia forrás. A természetes vagy mélyfúrású kútból származó, geotermikus energiára kapcsolt távfűtési rendszerekkel a hő eljuttatható a felhasználókig.[1]
A távfűtéshez szükséges hőenergiát túlnyomó részben fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állítják elő. Azonban az alternatív lehetőségek közül a biogáz fejlesztő üzemek hője, a biomassza, hulladéklerakói depóniagáz, szennyvíz hő, a geotermikus energia, nagy hőszivattyúk, szezonális lakótelepi hőtárolók, vagy az erőművek hulladékhő (kondenzációs hő) alkalmazásának támogatásával nemcsak a biztonságos energiaellátásról lehet gondoskodni, hanem csökkenteni lehet a környezet terhelését is. Az erőművek hasznos teljesítményén felül az energiafogyasztás jelentős része (modernebb erőműveknél kb. 45%-a) hulladéknak minősül, és a környezetbe adódik át. Jelenleg ennek kis része kerül a távfűtésbe, ami további fejlesztésekre ad lehetőséget.