Varga Jenő (politikus)
(1879-1964) közgazdász, szociáldemokrata politikus, pénzügyminiszter / From Wikipedia, the free encyclopedia
Varga Jenő (1903-ig Weisz Jenő[8]) (Nagytétény, 1879. november 6. – Moszkva, 1964. október 7.) pék, földrajz-történelem szakos tanár, szociáldemokrata politikus – a Magyarországi Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa (pénzügyminisztere) – majd nemzetközi tekintélyt szerzett kommunista közgazdász, a Komintern gazdasági szakértője, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Számos nyelvre lefordított, csaknem 80 könyvének, 500 cikkének és tanulmányának döntő hányadát 1919 után, emigrációban írta, orosz nyelvterületen Евгений Самуилович Варга, míg angol és német nyelvterületen Eugen Varga néven ismerik. Álneve: Balog István. Munkássága elismeréseként a szovjet kormánytól háromszor is megkapta a Lenin-rendet.[9][10][11]
Nem tévesztendő össze a következővel: Vargha Jenő (kémikus). |
Varga Jenő | |
Vajda M. Pál felvétele (1919) | |
Magyarország pénzügyi népbiztosa | |
Hivatali idő 1919. március 21. – április 3. | |
Előd | Szende Pál |
Utód | Székely Béla és Lengyel Gyula |
Születési név | Weisz Jenő |
Született | 1879. november 6.[1][2][3][4] Nagytétény[5] |
Elhunyt | 1964. október 7. (84 évesen)[6][1][2][3] Moszkva[7] |
Sírhely | Novogyevicsi temető |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1902–1907, doktorátus) |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Jenő témájú médiaállományokat. |
Egyes történészek azt hangoztatják, hogy Varga Jenő 1943 után vezetője volt a Politbüro alá tartozó, háborús kártérítéssel foglalkozó szovjet munkacsoportnak. Javaslataival ugyanakkor hozzájárult a szovjet típusú kényszermunka-táborok létezéséhez, a külföldi civil lakosság elhurcolásához – mindezt 1922-ben vetette fel először.[12][13]