Wilkinson Microwave Anisotropy Probe
amerikai csillagászati műhold / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) a NASA műholdja, melynek feladata, hogy a felderítse az Ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás térbeli hőmérséklet-ingadozásait (anizotrópiáját). A műholdat Delta II hordozórakétával bocsátották fel 2001. június 30-án Cape Canaveralról, Floridából. A WMAP a COBE műhold méréseit folytatja, helyét a Planck műhold vette át.
Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda | |
Művészi kép az L2-es Lagrange-pontban található WMAP műholdról | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Gyártó | NASA |
Típus | csillagászati |
Küldetés | |
Indítás dátuma | 2001. június 30. |
Indítás helye | Cape Canaveral Air Force Station |
Hordozórakéta | Delta II 7425-10 |
Tömeg | 840 kg |
COSPAR azonosító | 2001-027A |
SCN | 26859 |
A Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A WMAP célja, hogy elkészítse a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nagy felbontású térképét, melynek segítségével a Világegyetem természetére vonatkozó elméleteinket tesztelhetjük, azok paramétereit pontosabban meghatározhatjuk.
A műhold neve eredetileg MAP volt. Jelenlegi nevét a program közben elhunyt vezetőjéről, Dr. David Wilkinsonról kapta, aki a kozmikus háttérsugárzás vizsgálatának úttörője volt.
A WMAP célja a teljes csillagos égbolt feltérképezése legalább 0,3° felbontással és 20 µK érzékenységgel, maximum 5 µK szisztematikus mérési hibával. A cél elérése érdekében a WMAP-nek differenciális radiométerei vannak, melyek az égbolt két pontja közötti hőmérséklet-különbséget mérik.
A WMAP a Nap-Föld rendszer L2-es Lagrange-pontjában található, a Földtől 1,5 millió kilométerre, a Földhöz képest a Nappal ellentétes oldalon. Ebben a pontban a szonda helyzete nagyon stabil, és megoldható, hogy mindig a Nappal, a Holddal és a Földdel ellentétes irányba nézzen, csökkentve ezzel a zavaró hatásokat. A WMAP képes hat hónaponként az egész égboltot feltérképezni. A saját galaxisunk, a Tejútrendszer zavaró hatásának kiszűrésére a WMAP 5 különböző frekvenciasávot használ 22 és 90 GHz között.
A szonda a küldetését hivatalosan 2010. október 6-án fejezte be.[1]