William Pitt (politikus, 1759–1806)
Nagy-Britannia miniszterelnöke / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ifjabb William Pitt (1759. május 28. – 1806. január 23.) a késő 18. és a kora 19. század brit politikusa. 1783-ban, mindössze 24 évesen ő lett Nagy-Britannia legfiatalabb miniszterelnöke. 1801-ben pár évre távozott a hivatalából, de 1804-től újra ő töltötte be a miniszterelnöki pozíciót egészen 1806-ban bekövetkezett haláláig. Kormányzási ideje alatt egyben pénzügyminiszter is volt. Neve előtt az ifjabb megnevezés az édesapjától, idősebb William Pittől való megkülönböztetésül szolgál, aki szintén miniszterelnökként szolgált.
Ez a szócikk az 1759-ben született politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: William Pitt (egyértelműsítő lap). |
William Pitt | |
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1783 – 1801 | |
Előd | William Henry Cavendish-Bentinck |
Utód | Henry Addington |
Hivatali idő 1804 – 1806 | |
Előd | Henry Addington |
Utód | William Grenville |
Született | 1759. május 28.[1][2][3][4][5] Hayes, Kent, Egyesült Királyság |
Elhunyt | 1806. január 23. (46 évesen)[1][2][4][5][6] Putney, Surrey, Egyesült Királyság |
Sírhely | Westminsteri apátság |
Párt | Toryk |
Szülei | Hester Pitt, Countess of Chatham William Pitt (politikus, 1708–1778) |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Pembroke College |
Vallás | anglikanizmus |
William Pitt aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz William Pitt témájú médiaállományokat. |
III. György király uralkodása alatt, ifjabb Pitt miniszterelnöki időszakát olyan horderejű európai események határozták meg, mint például a francia forradalom vagy a napóleoni háborúk. Pittet, habár gyakran nevezték torynak vagy „újtory”-nak (vagyis konzervatív beállítottságúnak), saját magát független whigként (azaz független liberálisként) jellemezte és általánosságban ellenzője volt a szigorú pártpolitikájú rendszer kialakulásának.
Leginkább a Franciaország és a Napóleon ellen vívott háborúk által vált ismertté. Emellett miniszterelnökként kiemelkedően jó adminisztratív képességekkel rendelkezett és sokat dolgozott a hatékonyságért és a reformok létrehozásáért országon belül, melynek köszönhetően egy rendkívül jó, bürokráciában és adminisztrációban jártas generáció nevelkedett ki. Kormányzása alatt emelte az adókat, hogy finanszírozhassa a nagy háborút Franciaország ellen és gátat szabott a radikalizmusnak. Tartva attól, hogy az írek támogatni fogják a franciákat, 1800-ban átdolgozta az Acts of Union-t (egyesülési törvényeket).