Koreai három királyság
Pekcse, Silla és Kogurjo koreai királyságainak történeti megnevezése (i. e. 57 – 668) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Három Koreai Királyság vagy Szamguk:
- Kogurjo (고구려 (高句麗)) (i. e. 37 – i. sz. 668),
- Pekcse (백제 (百濟)) (i. e. 18 – i. sz. 660. augusztus 29.),
- Silla (신라, 新羅) (i. e. 57. június 8. – i. sz. 935. december 11.) ,
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a koreai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Három Koreai Királyság | |
삼국 (Szamguk) ' | |
Korea Három Királyságának térképe – Kogurjo, Pekcse és Silla – az V. században, Kogurjo területi terjeszkedésének csúcspontján (Kaja nem szerepel a Három Királyságban) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Három Koreai Királyság témájú médiaállományokat. |
versengtek a Koreai-félsziget feletti hegemóniáért Korea történelmének ősi időszakában. A Három Királyság időszakában (koreaiul: 삼국시대; RR: Szamguk Shide) számos állam egyesült, Pujo 494-ben, Kaja 562-ben, végül pedig csak három maradt a Koreai-félszigeten: Kogurjo, Pekcse és Silla. A „Koreai Három Királyság” hozzájárult ahhoz, hogy Korea azzá váljon ami ma; és Kogurjo, Pekcse és Silla népei lettek a koreai nép.[1]
A Három Királyság elfoglalta az egész félszigetet és Mandzsúria nagyjából felét (a mai Északkelet-Kína és az orosz Távol-Kelet kis részeit).[2] Kogurjo irányította a félsziget északi felét, valamint a Liaodong-félszigetet és Mandzsúriát. Pekcse és Silla elfoglalták a félsziget déli felét. Tamna és Uszan szigetkirályságai Pekcse és Silla alá voltak rendelve.
Mindhárom királyság hasonló kultúrával és nyelvvel rendelkezett. Pekcse és Kogurjo alapító mítoszokkal bírtak, amelyek valószínűleg Pujótól származtak.[3] A buddhizmus, amely az i. sz. 3. században érkezett Koreába Indiából Tibeten és Kínán keresztül, a Három Királyság összes alkotórészének államvallása lett, kezdve Kogurjóval i. sz. 372-ben.[4] A három koreai királyság mindegyike harcos arisztokráciával rendelkezett, ellentétben a kínai irodalmi elittel.[5]
Ez az időszak a 7. században ért véget, miután Silla szövetségre lépett Tang Kínával, és a történelem során először egyesítette a félszigetet. Pekcse és Kogurjo bukása után a Tang-dinasztia rövid életű katonai kormányt hozott létre a Koreai-félsziget egyes részeinek az igazgatására. Sillához, Kogurjohoz és Pekcséhez hűségesek csatlakoztak, és a Tang-dinasztia ellen harcoltak a Koreai-félsziget feletti hegemóniáért.[6] Sillát végül felosztották a későbbi Három Királyságra, és végül a Kogurjoból újjáéledő Korjo államhoz csatolták.